Külföldi munka, ausztriai munkavállalás

innsbruck-111596_640Sohasem gondoltam volna, hogy külföldre vet az élet egyszer. Itthon nyugis kis munkahely, nem túl nagy fizetés, de vidám társaság. Akár elég is lenne, ha nem vágysz többre. De az ember élete mindig változik, sosem tudhatod ma még, mit hoz a jövő. Találkozol új emberekkel, ezáltal akár új dolgok kerülnek az életedbe. Így történt ez velem is. Egy kávézóban dolgoztam akkor, és egy este vidám kis társaság érkezett.

Gondoltad volna?

Kedves, barátságos emberek voltak, gyorsan megtaláltuk a közös hangot az est folyamán. Látszott rajtuk, hogy régóta nem találkoztak egymással, mindenki csak mesélt-mesélt. Mint később megtudtam, szinte mindannyian most érkeztek haza, Ausztriában dolgoznak, ki erre ki arra. Tartják a kapcsolatot egymással, de személyesen találkozni inkább csak itthon tudnak. Ezért nagy öröm, ha sikerül egyszerre itthon lenni mindenkinek. A lényeg, hogy az est végére, összebarátkoztunk, és egy másik szórakozóhelyen már közösen folytatódott az este.

Érdekességek

Nagyon különleges történeteket tudtam meg, mindenki lelkesen mesélte, a személyes kalandjait, és persze, hogy hogyan is kezdett Ausztriában dolgozni. Furcsa volt ennyiféle szempontból hallgatni szinte ugyanazt a történetet, hiszen végül is a lényeg megegyezett mindenkinél. Rengeteg új dolgot tudtam meg, miért is indultak neki, milyen körülmények között is élnek és dolgoznak arrafelé.

Barátságok szövődnek

Úgy éreztem már az első perctől kezdve, hogy szívesen befogadtak a maguk kis társaságába, és ha úgy adódna, szívesen segítenének is bármiben, amiben lehetőségük van. Máris közös programokat terveztünk, amíg még itthon tartózkodnak. Szinte mindenkivel megbeszéltünk egy találkozót is, egy este mikor éppen nálunk voltunk. Tudtam, hogy nem viccelnek, bármelyiket szaván foghatom egy ausztriai látogatással kapcsolatban is.

A bogár beültetése a fülbe

Természetesen elkerülhetetlen téma lett előbb-utóbb, vajon nekem lenne e kedvem kint dolgozni. Tetszett a társaság, és jó volt hallgatni őket, már milyen sok felé jártak, mennyi mindent láttak. Meséltek a munkájukról, és a körülményekről, és persze a megélhetésről. Kicsit jobban beleláttam az ottani emberek életébe, és hétköznapjaiba. De tudtam azt is, ehhez itthon fel kell adni néhány dolgot. Máris azon kaptam magam, azt mérlegelem magamban, vajon mekkora bennem a kalandvágy egy ekkora kihíváshoz.

Talán induljunk neki

Egy ekkora döntés nagy dolog mindenki életében. Itt hagyni a megszokott életet, dolgokat amik évek óta körülvesznek. Kilépni a saját komfort zónából, ami azért viszonylagos biztonságot nyújt a hétköznapokban. Belevágni valami egészen újba, ami vagy sikerül, vagy nem. Könnyebb, ha van már valami kapcsolat, segítség, egy biztos munkaajánlat. Így kicsit nyugodtabb az indulás. Részemről a baráti segítség és támogatás már megvolt. Bár munkát ajánlani nem tudtak, de ezt már az internet segítségével, ausztriai munkák címszó alatt bárki megtalálja.

Az előkészületek

Miután eldöntöttem, hogy nekivágok a nagyvilágnak, átgondoltam a tenni valókat. Máris szervezés alatt állt minden. Itthon rendben itt hagyni a dolgokat, ott minél előre látóbban megszervezni mindent. Szerencsére akadt segítségem is bőven. Azért nagy várakozással tekintettem előre, de a kalandvágy, és a megfelelés egy újabb kihívásnak minden félelmemet legyőzte. Így miután már lebeszéltük a részleteket munka és szállás ügyben egyaránt, nem maradt más csak az indulás!

Indulás

Persze egy búcsú buli az elkerülhetetlen része az utazásnak! Jó találkozni a barátokkal, és látni, hogy mennyi kedves ember van körülöttünk akik velünk vannak jóban-rosszban! Aztán reggel indulás a nagy útnak! Ami ugye Ausztriát tekintve, már nem is akkora távolság, inkább csak az ismeretlentől való izgalom a nagy. Pár óra és ott is vagyunk, szerencsére a nyelvi nehézségek sem okoznak nagy problémát, én beszélek németül, ők picit magyarul.

Egy új lehetőség

Szerencsés és izgalommal teli utazás után megtaláltuk a szállást, amit a munkaadó intézett, teljesen rendben minden vele. Délután pedig már találkozó az ottani kávézó főnőkével, akivel már számtalanszor beszéltem az ausztriai munkavállalás hirdetés kapcsán. Az én történetem sikertörténet, minden szempontból a várakozásnak megfelelően alakult minden, és az egész történet csak egy véletlennek volt köszönhető. Bárkinek aki hozzám hasonló módon belevág, sok sikert és szerencsét kívánok!