Miért hasznos az angol nyelvtanfolyam

stopwatch-60204_640Emlékszem, gyerek koromban nem igazán szerettem tanulni. Persze a kényszer nagy úr, így azért valamennyit kellett, de soha nem voltam az a kitűnő tanuló.

Nem vágytam főiskolára, diplomára, és hogy még 20 évesen is tanuljak, élni akartam, dolgozni, világot látni. Neked mi volt akkoriban az álmod, a vágyad, emlékszel még rá?

A tanulás

Soha nem voltam egy agytröszt. Persze arra mindig vigyáztam, hogy ne bukjak meg, és a szüleimnek ne kelljen szégyenkeznie, de kitűnő sem voltam. Ketten voltunk testvérek a nővéremmel. Persze ő lány létére pedáns volt, mindig is jó tanuló, míg én a szöges ellentéte.

Persze egyértelmű volt, hogy ő tovább fog tanulni, és örültem, hogy szakmunkás vizsgát tettem, mint ács, és nem is kellett több. Szerencsés vagyok, mert a hely, ahol a gyakorlatot tanultam, igen csak jó volt, így és mivel a szakmai dolgokat tudtam, és azt mondták hogy két bal kezes sem vagyok, így megtartanak. Hát így lett is rögtön az iskola után munkahelyem.

A munkahelyek

Míg én javában dolgoztam, Anna nővérem tanult. Persze szorgos volt, de ezzel nincs is semmi gond, hiszen nem vagyunk egyformák. Neki az volt az álma, hogy csecsemőgondozó legyen. Persze ez is szép szakma, de ezért kellett is tennie.

Nem csak magyarul, hanem még más orvosi nyelven is meg kellett dolgokat, szavakat tanulnia, ha jól emlékszem, és ez mellett még angolt is tanult. Igaz, ezt már ő választotta magának a főiskola mellett, és keresett egy angol nyelvtanfolyamot.

Az álmok

Szerettem volna mindig is világot látni, de valahogyan soha nem tudtam elszakadni a munka mellől. Szerencsére, pár év alatt jól kitanultam a mesterséget, és ezzel saját vállalkozást is tudtam indítani. Ez pedig olyan mint egy szélmalom, ha egyszer beindul, nincs megállás. Hogy is hagyhattam volna itt mindent?

Anna viszont velem ellentétben, hasznosította a nyelvtudását, hiszen cserediákként kiment Londonba egy évre tanulni. Megmondom őszintén akkor nagyon irigykedtem rá, hogy megteheti ezt. Persze örültem is annak, hogy ő ilyen helyekre eljut.

Utólag visszagondolva nem bánom, hogy a szakmát választottam, és nem a tanulást. nem hiszem, hogy minden embernek diplomára, vagy éppen doktori címre van szüksége. Mint ahogyan nekem sem. Velem ellentétben sokan másképpen gondolják ezt. ma már mindenki azt akarja, hogy a gyereke főiskolára menjen. Minek? Tényleg annak van csak jövője? Miért gondolják így az emberek? Hiszen számtalan szakmabeli van, aki megél, szereti a szakmáját, pedig nincs diplomája.

Ugyanakkor ha valakinek van ambíciója, és szeretne tanulni, akkor neki lehetőséget kell adni arra, hogy megtehesse. Azzal sem értek egyet, ha valakinek j esze van, de nincs anyagi lehetősége arra, hogy megteremtse a feltételeket, akkor nem tanulhat. Hiszen nem csak abból áll az egyetem, hogy nem kell majd könyvet fizetni. Számos költség felmerül még ez mellett, amit elő kell teremteni. Ha már valaki nem kerül be kollégiumba, akkor kinyithatja jó alaposan a pénztárcáját. Bár nem tudom, hogy mi igaz belőle, sok esetben hallottam, hogy jobb is, ha nem akar valaki kolleszba menni, mert sok helyen olyanok a körülmények. Mi igaz belőle? Nem tudom, persze csak a hallottakra alapozok én is. Azt nem vitatom, hogy kellenek doktorok, és egyetemet végzettek, mérnökök…de velük együtt ugyan úgy szükség van a kisemberekre is, hiszen az ő dolgukat ki fogja elvégezni, ha annak nem tanul senki? Ki fog egy hajat vágni, ruhát készíteni, vagy süteményt csinálni…