Váratlan segítség

A férjemmel, Istvánnal nemsokára befejezzük a közös ház építését. Már bent is lakunk, csak néhány simítás van hátra. Az egyik ilyen simítás a cserépkályha, amit épp most, a napokban fejeznek be. Mivel sokan járnak föl-alá a házban, megbeszéltük Szabival, a férjemmel, hogy én otthon maradok erre az időre, és felügyelem a dolgok alakulását. Azért sem bánom, hogy nem dolgozom mostanság, mert, ha minden igaz, két hét múlva megszülöm az első gyermekünket. A hasam óriási és folyton pisilni járok…

Múlt héten a nappaliban olvastam, ahol Misi, a munkás éppen a cserépkályhát rakta. Jókat szoktam vele beszélgetni, reménykedtem, hogy szolgál valami szaftos sztorival, mert mindig a történeteivel kérkedik. Nem kellett csalódnom. Meglátta, hogy egy Sherlock Holmes történetet olvastam, és rögtön rá is kezdett.

Elmesélte, hogy régebben magán nyomozó volt, és van egy barátja, aki még mindig a szakmában dolgozik. Eléggé megörültem ennek az információnak, mert a férjem pont azt mesélte, hogy gyanakszik, valamelyik alkalmazott nem tartja be a titoktartást a cégünknél. Úgy gondolja, hogy a férfi vagy nő a technológiai fejlesztésekkel foglalkozó vállalkozásunk titkos információival kereskedik. Ugyan nem tudja, hogy pontosan kiről lehet szó, de mindenképpen utána kellene járni a dolognak, mert ha nem oldjuk meg a problémát, az szélsőséges esetben akár csődbe is viheti a céget.

Megkérdeztem Misit, hogy a barátja, ilyen jellegű ügyekkel is foglalkozik-e, s mikor kiderült, hogy igen, kértem, hogy ajánljon be minket, vagyis Istvánt a magán nyomozónál. Megígérte, hogy megteszi, amit tud.

Úgy gondoltam, hogy nem szólok Istvánnak a dologról, amíg nem biztos, hogy sikerül, így aznap este magamban tartottam a dolgot, bár, be kell, hogy valljam, nagyon nehezemre esett.

Szerencsére Misi már másnap megadta a magán nyomozó elérhetőségeit , s azt mondta, ő még előző nap beszélt a barátjával, aki várja a hívásunkat. Úgy meghatódtam a gesztustól, hogy még pár könnycseppet is hullattam, bár szerintem ez csak a babavárás miatti felborult hormonháztartásomnak köszönhető, mert alapból nem vagyok kifejezetten sírós. Mindenesetre meg akartam valahogyan hálálni Misinek a dolgot. Szerencsére azt már az előző beszélgetéseinkből megtudtam, hogy a kedvenc süteménye a mézes krémes, nekem pedig van egy receptem, ami még a nagymamámtól származik; ő sütötte a legjobb mézes krémeseket. Gyorsan csináltam hát egy adag süteményt Misinek, hálám jeléül.

És este, mikor hazaért, végre elmondhattam, Istvánnak is a jó híreket. Ő is örült neki, hogy végre léphet, már másnap felhívta a magán nyomozót, és beindultak az események. Még a hét vége előtt találkoztak, megbeszélték a részleteket. Isti elmesélte, hogy arra jutottak, az lesz a legegyszerűbb, ha a detektív álcázza magát egy konkurens cég vezetőjének. Többet István nem mondott, azt az elvet követte, hogy jobb, ha minél kevesebben tudnak a nyomozásról, meg azt sem akarta, hogy nagyon fölizgassam magam. Persze megígérte, hogy mikor felgöngyölítették az ügyet, mindent részletesen elmesél. Mondtam neki, hogy illene Misinek személyesen is megköszönnie a dolgot, aki amúgy is nagyon kedves. Arra jutottunk, az lesz a legjobb, ha az utolsó munkanapján meghívjuk egy vacsorára.

István egész hétvégén a nyomozás lázában égett. Szinte végig a detektívről áradozott, azt hiszem, a kezdetektől nagyon rokonszenvesnek találja. Ez sokkal jobban tetszett, mint a múlt hétvége, amikor gondterhelt arccal mászkált föl-alá a házban, és azon tűnődött, hogy ki lehet a rosszakarója, kit kellene kirúgnia. Az izgalma rám is átragadt, és ha már nem vehettem ki a részem a dologból, megkértem, hogy menjünk el moziba. Egy jó kis krimire vágytam, hátha az pótolja valamelyest a valódi nyomozás élményeit.

Hétfőn aztán Istvánnak volt egy újabb megbeszélése a nyomozóval, és közben az is kiderült, hogy Misi szerdára befejezi a cserépkályhát. Most kedd van, és az jutott eszembe, hogy mivel a férjem annyi jót mesélt a detektívről, őt is át kellene hívnunk, vacsorázni. Misivel úgyis régi barátok, a dolog csak jól sülhet el. Azt hiszem, rozmaringos kacsát fogok sütni, csak azt nem döntöttem még el, mi legyen a köret hozzá. Alig várom, hogy István hazaérjen, és elmeséljem neki az ötletet, biztosan értékeli majd. Még az is lehet, hogy barátság szövődik közte és a fiúk között, azt már észrevettem, hogy Misivel sok közös tulajdonságuk van, többek között mindketten nagyon szeretnek horgászni. Még az is lehet, hogy később együtt járnak majd pecázni a Dunára.

És persze abban bízom a legjobban, hogy a nyomozó gyorsan felgöngyölíti az ügyet, a csaló alkalmazottunk kilétére mielőbb fény derül, és nem károsítja tovább a cégünket, akkor mindketten, István is és én is sokkal jobban aludnánk éjszakánként…