A varázslatos cserépkályha, ami eltüntette a karácsonyi ajándékom, a szappanom

Idén költöztünk új házba. Én a régit nagyon szerettem és nagyon hiányzott is eleinte, de aztán hamar megszoktam az újat, mert a szüleim szuper munkát végeztek és profi módon megtervezték nekünk az új kis kuckónkat. Jó annyira nem kicsi, mert nagyobb, mint az előző, két emelete van és a felső szintről a kilátás a Balatonra néz. Tehát a panoráma valami lenyűgöző.

Egy régi parasztházat vettek meg anyáék és egy tervező, szakaember segítségével megálmodták, hogy ez hogyan is fog kinézni, amikor majd úgy hívjuk, hogy otthon. Az emeleten voltak a hálószobák, nekem, a testvéremnek és a szüleimnek és még egy vendégszoba meg egy fürdőszoba. A tetőablakokon keresztül mindig bevilágít a napfény, ami világosságot és melegséget ad a felső szintnek.

A földszinten a melegséget egy cserépkályha biztosítja, a hagyományokhoz hűen. Régebben központilag ezzel fűtöttek, és mint említettem egy parasztházról van szó, szóval ezt a szüleim megtartották, csak egy kicsit kipofozták, hogy jobban nézzen ki, mert az idők során eléggé el lett hanyagolva, nem nagyon használták. Nagyon szeretek itt ücsörögni, főleg a téli időszakban. Általában itt szoktam a kályha mellett olvasni. Itt lerakom a könyvem és amikor kedvem tartja csak idejövök és olvasok órákon át. Tényleg nagyon hangulatossá teszi a házat, emlékeztet minket, hogy régen miként is funkcionált, egy másik család lakott benne, akiknek ez adott meleget a hűvös téli napokban, amikor szükség volt rá.

A földszinten egyébként megtalálható a nappali, ami mellett áll az említett cserépkályha, továbbá a konyha, ami az udvarra néz és az egyik ablakból szintén meg lehet pillantani a magyar tenger egy kis részét és ettől külön az étkező az ebédlőasztallal, székekkel. Ezen kívül itt is található egy fürdőszoba meg külön wc helyiség is. Nagyon jó és komoly tervezői munka áll annak hátterében, hogy ebből a kicsi parasztházból, hogyan csináltak egy kétszintes, modern családi otthont. Persze kívülről még a régi időket tükrözi. Amikor ideköltöztünk, akkor még sokszor elég furcsának találtam a látványt, hogy ide jövök haza, de aztán hamar megszoktam az új környezetet és általában nem a házat figyelem, hanem a Balaton gyönyörű kék vizét, ami látszik az utcánkból, mert egy dombos vidéken lakunk és a magasból szerencsére semmi sem takarja el a kilátást. A házzal együtt egy öt csillagos szálloda lélegzetelállító panorámáját is megvették a szüleim, amiért én és a testvérem nagyon hálásak vagyunk nekik.

A tél közeledtével egyre több időt töltöttem a cserépkályha mellett, nem véletlenül. Mivel nálunk nem ez volt a ház fűtésének az alapja, inkább csak a hangulat miatt használtuk, meg mert azért ez is sok meleget ad. Ha nincs hó, de hideg az bőven, kint csak úgy hemzsegnek a mínuszok, akkor az ember igyekszik inkább a meleg szobában maradni és onnan kiélvezni a tél pillanatait. Én is a kályha mellett tanultam, olvastam, tehát elég sok cuccomat oda szoktam pakolni, mert megszoktam, hogy ott végzem az előbb említett tevékenységeket.

Amikor azonban eljött a várva várt december és vele együtt a karácsony, én ugyan úgy folytattam a kályha mellé való pakolást. Néha már rám is szólt anyukám vagy  apukám e miatt, hogy ne hagyjak ott mindent a kályhánál, mert már tele volt pakolva a cuccaimmal és egy részt nem mutatott túl jól, meg hát más nagyon nem fért oda, mert nem akarták az én dolgaimat elpakolni, én meg persze simán odamentem, arrébb toltam, vagy letettem a földre a könyveket, aztán kényelmesen elfértem.

Szent este, december 24.-e előtt azonban kénytelen voltam elpakolni, hiszen karácsonyi nagytakarítás alkalmából rendnek kellett lennie. A karácsonyfa pedig a kályha mellé lett felállítva. Úgyhogy nem is üldögéltem ott jó sokáig, mert nem lett volna elég helyem, annyit meg nem hiszem, hogy megért volna, hogy most e miatt feldöntsem a karácsonyfát, hogy odaférjek az én is ,,szent helyemhez.” Így tehát egy ideig hanyagolnom kellett az ott tartózkodásomat.

Azonban a hagyományokhoz hűen, reflexből oda pakoltam le pár ajándékomat, amit karácsonyra kaptam. Új tulajdonosra lelt az én személyemben egy elegáns táska, ami bőrből készült, számtalan édesség, új könyveket is kaptam, továbbá még pár dolgot, nem is nagyon tudnám most felsorolni az összeset. Kaptam többek között egy harang alakú szappant is, aminek nagyon kellemes, fahéjas illata volt, legszívesebben megettem volna. De mivel nem étel volt, így a konyhába nem vihettem, hanem úgy terveztem, hogy majd később felviszem a könyvekkel meg az új táskámmal együtt az emeletre. Igen, a tervem ez volt, de sajnos meghiúsult. Mivel nem rögtön vittem fel az ajándékokat a felső szintre, egyszerűen csak leraktam őket a kályha mellé, ahova általában mindent szoktam. Azonban arra nem gondoltam, hogy a túlzott nagy hő az én finom, fahéjas szappanomnak nem éppen jót fog tenni, hanem kicsit inkább felolvasztja. Pechemre mikor éppen készültem felvinni a dolgaimat, akkor vettem észre, hogy a harang eléggé el lett deformálódva és inkább valami folyékony, félig nyers palacsintára emlékeztetett, mintsem arra, ami eredetileg volt. Szerencsére be volt csomagolva, így a könyveimet meg a táskámat nem ,,tisztította” meg. Remélem, hogy azért a funkcióját nem vesztette el, és még azért kézmosásnál megmarad az illata és a hatása, ami higiéniai szempontból fontos. Mindenesetre ez az esemény megtanított arra, hogy a cserépkályha nem azért van, hogy a cuccaimat melegítse, hanem csak engem.